Bátori János (bihari főispán)
Bátori János (I. János) a Gutkeled nemzetségből. A Báthori-család alapítójának legidősebb[1] fia, bihari ispán. Tőle származott a család somlyai ága.
Élete[szerkesztés]
Bátori Bereck legidősebb[1] fiaként született. Öccsei András váradi püspök Miklós székely ispán és Lökös voltak.
Kezdettől fogva I. Károly híve volt, 1312-ben harcolt a rozgonyi csatában, ahol két szerviense vesztette életét.[1] 1315-ben Borsa Kopasz nádor fellázadt, de volt szerviensei, a Bátoriak kitartottak a király mellett.[1] 1316-ban Bátori János óriási károkat szenvedett a harcokban, csak bátori szolgái közül 53-at megöltek.[2] Végül a debreceni csatában, Debreceni Dózsa ispán oldalán,[1] katonái élén személyesen küzdve sikerült ellenfeleit legyőznie. A király hálából bihari ispánnak nevezte ki. Egy ideig gilvácsi várnagy volt, 1316 végén sikerrel védte meg a várat a lázadó Botthárd és Tamás fiakkal szemben,[1] majd részt vett az erdélyi hadjáratokban.[2]
Apjuk halála (1321) után Károly Róbert 1325-ben megerősítette őt és testvérét, Lököst apjuk birtokaiban. Ekkor megkapták Ecsed helységet is.[3] 1330-ban Bereck fiai és utódai abban – a később úriszéknek nevezett – kiváltságban részesültek, hogy a birtokaikon élő népek felett a megyés ispán nem, csak ők bíráskodhattak, és akár halálos ítéletet is hozhattak.[4]
1330-ban János testvérével, Lökössel együtt részt vett Károly Róbert I. Basarab havasalföldi fejedelem elleni hadjáratában, ami a posadai csatában katasztrofálisan végződött. Lökös meghalt, János pedig fogságba esett.[1] 1332-ben névadó birtokuk, Bátor városa árumegállító és csütörtökre vonatkozó – 1381-ben már szerdára volt érvényes – vásártartási jogot kapott, mégsem ez, hanem a mocsarakkal körülvett, jobban védhető Ecsed lett később a család központi birtoka.[1] 1334-ben a király engedélyt adott neki és Miklós testvérének, hogy Ecseden várat építsenek és azt Hűségnek nevezzék. Az Ecseden felépült vár köré rövid időn belül hatalmas uradalom alakult ki.[3] 1335-ben a Gutkeled nemzetség Farkas ágától megszerzik a sárvármonostori kegyuraságot, mellyel együtt járt Szentmárton, Vállaj és Kálmánd helységek haszonélvezeti joga is. 1338-ban csere útján megszerzik Szaniszlót, 1341-ben Fábiánházát, 1348-ban elnyerik a királytól Mérket is.
1336–1339-ig szatmári főispán, egy ideig aradi főispán,[5] 1343-ban bihari főispán volt.[3]
Családja[szerkesztés]
Három gyermeke született:
- István (I.), ága kihalt.
- György (II.) (1364) ága unokáiban és "kis unoka leányában", Katalinban halt ki.
- László (I.) 1351-ben Szabolcs vármegye főispánja volt. Neje a Pok nemzetségből származó Medgyesaljay Móricz leánya Anna volt, aki leánynegyede fejében Simon nevű testvérétől kapta a Kraszna vármegyében fekvő Somlyó helységet – ma Szilágysomlyó –, majd a birtokban I. László gyermekei megerősödve a Báthory-család ez ága felvette a Somlyói előnevet, ezzel I. László lett a Somlyói ág alapítója.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c d e f g h A szatmári kistérség története. [2010. augusztus 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. május 3.)
- ↑ a b http://www.kislexikon.hu/bathory_a_a.html[Tiltott forrás?]
- ↑ a b c Mályusz Elemér: Zsigmond király uralma Magyarországon, 1387-1437. [Budapest]: Gondolat. 1984. ISBN 963-281-414-2
- ↑ Balogh István: Debrecen mezőváros igazgatása és igazságszolgáltatása (1361-1599) Archiválva 2014. szeptember 1-i dátummal a Wayback Machine-ben, archivportal.hu
- ↑ Báthory[Tiltott forrás?]
Források[szerkesztés]
- Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal. Pest: Ráth Mór. 1857–1868.
- Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség: Szatmár vármegye.
- Gyulafehérvári káptalan levéltára (1357)
